Isten-széke
Kelemen havasok
A Maros jobb partján, a határszélre nyúló havasok aljában van, s Vécsre északkeletről jól látszik. Egyike azon hegycsúcsoknak, melyek a rajtok ülő köd által esőt jósolnak. A tájék magasabb csúcsai közé tartozik. Fenyőktől egészen körül van nőve. Teteje a legmosolygóbb tisztás, hol a szikla gyönyörű forrást nyita.
E hegyes vidék, e forrás s e hegy elnevezése, azon hiedelemre jogosít, hogy őseink e hegyet is használhatták pogány vallásuk áldozó helyéül, s hinni szeretik, miképp innen lett e hegy neve: Isten-széke.
A hagyomány szerint, Szt. László hercegnek kedvenc vadász helye.
Szilágy-Somlyó mellett is emelkedik egy hegy, melynek neve e nemzet egykori napimádására látszik vonatkozni: neve Isten-kelete. A hagyomány szerint nevét onnan kapta, mintha őseink a honszerzés hadjáratában itt pillantották volna meg legelőbb Erdély felett a napot, s rajta a napnak áldozatot tettek volna.
Itt már Erdély észak-keleti részén járunk. Dédánál vagyunk, a Maros-szoros szádánál, ahol s folyó győzelmesen tőr ki már szabadabb és szélesebb terekre, miután sikerült átvágni azt a vulkánikus hegytömeget, amely ma északra a Kelement, délre pedig a Görgény-havast alkotja. Az Istenszéke a Kelemen-vonulat legnyugatibb része. Bárhonnan is nézzük, délről, vagy nyugatról, kellő távlatban, mint hatalmas szék, vagy még inkább, mint valami borzalmas méretű koporsó tűnik a szemünkbe. Közvetlenül alatta, a lábánál azonban megszűnik ez a látszat, Nyugati és keleti oldalán merőlegesen eső falai úgy tűnnek fel, mint valami várromok, a déli oldala pedig többszörösen betörve mered elibénk. Merész kaptatók, sőt kapaszkodók visznek a magasba mialatt szebbnél-szebb lávafolyásokat látunk, némelyik a rajta leszüremlő vízréteg alatt egyenesen a folyás látszatát kelti. Ahol a lombos-bükkös erdő megszűnik, nagyszerű kilátások nyílnak szemünk előtt, a Kelemen keleti felére, meg a szembefekvő Görgényi havasokra. Fenn a tetőn ér aztán a nagy meglepetés. Olyan az Istenszéke, mint valami sík lap, amelyet ékes fenyőerdő vesz körül, középen pedig nagyszerű kútforrás buzog, ontva kristálytiszta vizét. A töredezett andezit-lapokból felépített hegy, a sűrű fűszőnyeg alatt, reng a lábunk alatt, hogy még kellemesebbé tegye a járást. Feltör a lelkünkből a bibliai szó: Bizony, jó nekünk itt lenni! A tiszta napfény, amelynek nem áll útjában az emberi vergődés által felvert por, a még tisztább levegő, amelynek ózonja frissíti a szívet és vért, a légkör és a látókör áhítata, mind Isten közellétét hirdeti. Itt minden olyan nagy, oly rendkívüli, itt nincs semmi kicsinyes, hanem itt minden a végtelen erő szörnyű méreteiről beszél. Itt nem a Történet, hanem az Úristen szava zúg, mint az orgonaszó, itt nem emberi események, hanem világformáló események mentek végbe.
Vass Albert így ír Istenszékéről a Hagyaték –ban:
„Még aznap megkerülték Naszódot, másnap Besztercét s harmadnap délutánján fönt voltak a Kelemen északi gerincén, ahonnan már látni lehetett az Istenszéket is, tova Galonya felett.
- Isten bizony úgy néz ki, mint egy óriás zsámoly - csodálkozott János pap -, óriás számára készült, kinek lába aláér a völgybe.
- Isten számára készült - javította ki az öreg -, az Úr ül ott maga, s onnan nézi, mit művel az ember-bogár az Ő világával.
Holdtölte előtti nap kora délutánján ott voltak az Istenszéke forrásánál. Leterítették pokrócaikat egy szép lombú bükkfa alá, elheveredtek rajta s vártak. Csönd volt körülöttük, szép istentudó csönd. A tisztás térdig érő füvét virágok díszítették, piros, fehér, sárga és kék virágok, mint drágakövekből készített gombok az Úr zöldbársony kacagányán. Később, ahogy vénült a délután, őzek jöttek a vízre.
A nap már aláhajlott a déli gerincre, amikor ember lépte zörrent a fák alatt. Hatan jöttek: Öreg Bence a Hargitáról, a maga tanítványával, Kicsi Bence Déva mellől a magáéval, s Ábris mester egy szép szál legénnyel, az Alsó-Marosról. Alig hullt alá a nap, vére még ott mázolta az ég alját, amikor Öreg Sándor is megérkezett Nagybánya mellől, tanítványával a háta megett.
- Tizenketten vagyunk, akárcsak az apostolok - jegyezte meg később Ábris mester, ahogy ott gunnyasztottak a kicsi tűz körül, csillagos ég alatt. - Igaz, Kárujjal meg Bakk Balázzsal s az ők neveltjeikkel tizenhatan leszünk. Hányan vannak már Apóval, nem tudhassuk...